Eljött hát az idő és ő érezte, hogy egyre közelebb kerül.
Már tudta, ahhoz hogy észre vegye, le kell lassulnia.
A szívverése felgyorsult.
Erőt vett magán... mély lélegzetet vett... és lelassult.
A szíve nagyot dobbant... lassan kinyitotta a szemét...
ott állt... szemben önmagával.
- Veled akarok lenni.
- Most itt vagy velem.
- Félek tőled... azt akarom, hogy végig mellettem maradj.
- Lehetetlen.
- De miért?
- Mert nem létezem, csak a fantáziád szüleménye vagyok.
- Furcsa vagy.
- Te teszel azzá...
No comments:
Post a Comment