Saturday, November 27, 2010
Wednesday, November 24, 2010
snow-fox
Télen, mikor nincs róka, néha kimegyünk a kertbe
Mrs. Strangeheart-tal és hórókát építünk.
Ő nagyon szereti ezt és Én ennek örülök.
Mrs. Strangeheart hamar megkedvel minden hórókát,
néha képes velük órákat is beszélgetni.
Felruházza őket minden elképzelt jó tulajdonsággal,
és Én ezt távolról, aggódva figyelem.
Óvatosan megpróbálom figyelmeztetni például arra,
hogy közeleg a tavasz, de ilyenkor persze oda se figyel rám.
Értetlenül nézi a hóróka iránti közömbösségemet.
Aztán, amikor kitavaszodik és az idő felmelegszik,
a hóróka egyik napról a másikra elolvad.
Mrs. Strangeheart, mint egy eszelős rohan ki a kertbe
és próbálja menteni a hóróka szétáradó maradványait.
Én segítek neki, persze hiába és Ő ezen teljesen kiborul.
Próbálom megvigasztalni, de vigasztalhatatlan, napokig csak zokog.
Sajnálom őt és tulajdonképpen megértem. Olykor
számomra is megmagyarázhatatlan, hogy a dolgok, hogyan
tudnak egyik pillanatról a másikra így megváltozni.
Aztán Mrs. Strangeheart szép lassan megnyugszik.
Elmerengve emlékszik vissza kedves barátjára és Én
megígérem neki, hogy jövő télen is építünk hórókát.
fullfearlessness
Eljött hát az idő és ő érezte, hogy egyre közelebb kerül.
Már tudta, ahhoz hogy észre vegye, le kell lassulnia.
A szívverése felgyorsult.
Erőt vett magán... mély lélegzetet vett... és lelassult.
A szíve nagyot dobbant... lassan kinyitotta a szemét...
ott állt... szemben önmagával.
- Veled akarok lenni.
- Most itt vagy velem.
- Félek tőled... azt akarom, hogy végig mellettem maradj.
- Lehetetlen.
- De miért?
- Mert nem létezem, csak a fantáziád szüleménye vagyok.
- Furcsa vagy.
- Te teszel azzá...
Tuesday, November 23, 2010
flower
Ma már biztos vagyok abban, hogy bennem
megvan a nyugalom iránti elkötelezett vágy,
csak olykor-olykor ez megváltozik.
Ma is sokat változott, ma is ugyanaz maradt.
Ugyanaz az ember. Ember.
Vajon én formálom magam a magam képére,
vagy a képem formál engem?
Hát így manipuláljuk mi egymást izzó,
kéjes szerelemmel.
Én és a képem.
harakiri
Nincsen baj, csak apró szárnyrezdülések.
Napról-napra többet, jobban alszom maga mellett.
A bizalom jele...hm...haha... az éberség lankadása,
az életjelek rendszeres csekkolásának elmaradozása.
A figyelmetlen vadász, az óvatlan vad.
Naja. A természet nem hagyja a lelket parlagon heverni.
thank you
"Én a vadász vagyok, nem a postás,
aki minden nap csenget."
Álmomban a vadász voltam és este vadászni indultam.
Tudtam merre induljak.
Már egy ideje lesből figyeltem a vadat.
Mikor odaértem a helyre, a vad már ott volt.
Rám várt. Tudta jól, hol talál, a lesből már figyelt rég.
balance
- Te mit szeretsz jobban?
A mezőkön szétfutókat vagy
a toronyból kiugrókat?
- Tessék?... Ja...Háát...
a toronyból kiugrókat...
asszem... Mer?
- Ízig-vérig városi lány vagy.
- Aha. S akkor mi van?
- Semmi.
hot chocolate
Szia, hogy vagy?
Szia. Épp egy tál
forró csokiban ülök
és nézlek magam.
Szia, hogy vagy?
Most épp egy kád
forró csokiban ülök
és vizsgállak magam.
Furcsa vagy!
... csak be vagy rúgva...
buddha
Van egy fejem a gondolatomban
és egy agyam a képemben.
Egy rész a történetemben,
a lelkem egy fejezetben.
Subscribe to:
Comments (Atom)










